Süllyedünk?

Az embereken múlik majd minden, és nincs jó hírem

Péntek délután, szombaton este szerencsés városokban van egy csábító, kellemes, a sokszínűségre, kultúrára utaló alapzaj, ami olyan, mint egy jól sikerült zenemű, harmóniát sugároz és részese akarsz lenni, el akarsz ott tölteni egy kis (vagy több) időt, élvezni akarod a teret, hangulatot, feltöltődsz vele (már ha éppen nem kerülöd az embereket).

Sétálsz a fő utcán, a téren, sétálóutcában, és összeáll egy hangzássá a teraszokon üldögélők halk beszélgetése, a sétáló párok cipőinek kopogása, az útmutatást kérő turisták hangja, poharak, üvegek koccanása, süteményes villák csengése, valahonnan zeneszó szűrődik, nevetés, az egész egy hullámzó, de mégsem tolakodó moraj, ami arra utal, hogy itt alapvetően minden rendben van és talán jó is itt élni.

Hallottátok már Zentán, Kolozsváron, Egerben, Szegeden, Milánóban, Sevillában, Pécsen, Rómában? Bárhol a világon? Mert akkor tudjátok, kedves salgótarjániak, hogy a mi városunk nem ilyen.

Szombaton délután mentem két kört a városközpontban, Ahogy látom, hallom a várost, furcsa, még csak nem is egyszerűen disszonáns a hangzás, sokkal inkább kakofónia árad.

Hangos, minősíthetetlen hangnemű beszéd, kiabálás, nyers és zavaró hangzavar.

Itt vannak a társadalom peremén élő, leszakadó emberek, akiket mindenki elutasít megvet, akik csak teherként élnek a többség számára, segítségre nem számíthatnak. Itt vannak a harsány primitívséggel utat törő csoportok, az élet új császárai, akik a lét peremén egyensúlyozva elhiszik magukról, hogy számítanak, hogy dominálnak. Itt vannak az utat veszített emberek, akik csak sodródnak. Gond nélkül eldobja a szemetet a földre szinte mindenki. A Fő tér egy káosz, egy katyvasz, össze-vissza betelepítése ideiglenes dolgokkal nem esztétikus, nincs benne semmi csábító. Persze, ilyen máshol is van, de nálunk nem nyomja el semmi, nem szorítja háttérbe.

Lehet itt kisvasút, kacsalábon forgó játszóház, üveglandia, bármi… Működésképtelen, fenntarthatatlan. A közpénzből működő beruházások mellett vagy inkább helyett azzal kellene foglalkozni, hogy hogyan emeljük fel az embereket. A képzett munkaerőre építő munkahelyek, minőségi élet alapjait biztosító, tervezhető jövőt kínáló stabil helyi gazdaságra van szükség.

Nekem a péntek és szombat délutánokból úgy tűnik, hogy a helyzet egyre rosszabb, a város elveszett.