Ökoturizmust nekünk!

Évek óta kiemelem, hangsúlyozom, kérem, amíg lehetett, terveztem, de most is kardoskodok mellette, hogy Salgótarján térségében ökoturizmus fejlesztésére van szükség, fenntartható turizmusra.

Úgy tűnik, hogy az üzenet részben átment és már egyes fórumokon lehet hallani az ökoturizmusról, de szerintem ez még csak egy álarc, egy ürügy, egy fedősztori.

A lényeg a részletekben rejtőzik.

Nem véletlenül hangsúlyozom gyakran és előszeretettel a döntéshozók fontos szerepét.

A térségünkben nagyon egyszerű mechanizmusok működnek. Nagyon úgy tűnik, hogy Európa egyik leszakadó, elmaradott régiója vagyunk, potens döntéshozók, szakmai alapon nyugvó jövőképek, jó stratégiák, igazi víziók nélkül. Sodrórunk és az asztalról lehulló morzsákat értékeljük sikerként.

Az ökoturizmus helyi fejlődése csak akkor lesz sikeres, ha azok, akik irányítják, szervezik, forrásokat szereznek, azok belső meggyőződésükből és nem külső kényszer hatására foglalkoznak olyan fontos dolgokkal, mint fenntarthatóság, biológiai sokféleség, természeti erőforrások megóvása. Akkor lesz sikeres, ha nem az történik, hogy benfentesként olyan információkhoz jutnak hozzá, ami lehetővé teszi a számukra, hogy a helyben élők előtt járva, azokat kezdetben az információktól elzárva, saját maguk anyagi érdekeltségeit helyezzék a közös érdekek fölé. Mindenkinek egyenlő arányban kell részesülnie az előnyökből, legyen az környezeti, társadalmi, gazdasági előny.

Ugyanis a fenntartható ökoturizmus erről szól.

Szerintem a cél a természeti erőforrások védelme, megóvása, a biológiai sokféleség megőrzése oly módon, hogy a helyben élők életminősége is javuljon. Ez nagyon fontos. És sajnos ezt kevesen érzik, meg merem kockáztatni, hogy sokan nem is értik.

Ennek kell alárendelni az ökoturisztikai fejlesztéseket is, így kell kidolgozni a terveket.

Sajnos azonban a döntéshozók mindenhol fejlesztendő területeket látnak, a természetközeli területek számukra nem jelentenek semmit, fejlesztendő területek csupán, ahová valamit építeni kell. A cél számukra tehát általában azt jelenti, hogy irdatlan (vagy csak a mi szemünkben sok) mennyiségű pénzt el kell költeni valamilyen attrakcióra. Ez egy szűklátókörű, rövidtávú sikerekkel kecsegtető, hamis cél.

Még sehol nem láttam arra vonatkozóan igazi kimutatást, hogy vajon hogyan lesz fenntartható a fejlesztés (nem kozmetikázott adatsorokra vagyok kíváncsi) , hogyan fordíthatjuk vissza a természeti erőforrások védelmére, a jövőnk védelmére a befolyt pénzt.

Ugye, sajnáljátok a cirkuszi elefántot, amelyet embertelen módszerekkel tanítanak be, hogy természetétől idegen mutatványokkal szórakoztasson minket?

De egy természetközeli erdőt, egy biológiai sokféleséget hordozó vízpartot, egy változatos tájegységet kihasználhatunk anélkül, hogy ne törődnénk azzal, hogy visszafordítsuk rá a pénzt? Rombolhatunk ott bármit?

A cél a szemükben tehát nem a valódi, az egész társadalom valós érdekeit figyelembe vevő jövőkép, hanem csak egy összeg elköltése, amelyhez hozzárendelnek magasztos eszméket, és amelyhez megtalálják a partnereket, akik néha a saját szakterületükön kiválóak, de a fenntarthatósággal, biológiai sokféleséggel nem foglalkoznak.

És nem, nem vagyok naiv, tudom, hogy ebben a régióban az emberek környezeti tudatossága nagyon alacsony, tudom, hogy bármilyen összeg többet jelent a számukra, mint egy erdő, tisztás, patakpart megóvása.

Lassan már több attrakciónk, látogatóközpontunk lesz a fél megyében és a városban, mint egész Horvátországban, de a salgói erdőben még mindig nem sikerül összeszedni a szemetet.

Most egy kicsit mindent beépítünk, egy kis infrastruktúra a Medves-fennsíkra, egy kis parkoló valahová máshová, kis saját ingatlan is, az nem maradhat ki, aztán majd még többet építünk, aztán majd összekötjük az utakat… Egész egyszerűen azért, mert akik csinálják, azoknak nincs más választásuk. Szocializációjuk, eddigi karrierjük, politikai fejlődésük, ismereteik, környezeti érzékenységük, félfeudális társadalmi szerepük, a konstruktív kívülállók, szakértők mellőzése, szavazóik üveggyöngy-igénye determinálja ezt.

Elnézést kérek, csak a természeti értékekért aggódok! Lehet, hogy nincs igazam, de ezek járnak a fejemben.

Íme egy cikk ebben a témában, ebből csak egy idézetet ragadok most ki:

Ahogy Craik (1981) írja, a turizmus „olyan, mint a tűz. Megfőzheti az ebéded vagy leégetheti a házad”.

https://wwf.hvgblog.hu/.../23/hogyan-legyunk-jo-turistak/...