Fenntartható turizmus (Salgótarján)

El kell, hogy keserítsek mindenkit, már az elején!

Elterjedt tévhit az, hogy Salgótarjánt a turizmus fogja kihúzni a bajból, az lesz a megoldás a gazdasági és társadalmi problémáinkra. Nos, nem, belátható időn belül valószínűleg nem.

Nógrád megye jelenleg nem kiemelt turisztikai fejlesztési terület. A helyi társadalom környezettudatossága nagyon alacsony. Nincsenek olyan turisztikai attrakcióink (természetes és nem épített területekre gondolok), amelyek látványa, értéke jelentősen, figyelemreméltóan átlépné a (tömeg)turizmusban érintett célcsoportok (üdülés, városlátogatás, vallási emlékhely) ingerküszöbét. Nem rendelkezünk a frekventált régiókra jellemző tájesztétikai értékek, műemlékek, történelmi települések, gasztronómiai értékek, kulturális hagyományok egymást erősítő komplex rendszerével. A térségben az infrastruktúra és a szolgáltatás hiányos, a minőség iránti szolgáltatói önelvárások alacsonyak. Nincs kiépített, bevezetett brand. Nem jellemző a stratégiai gondolkodás, a kooperáció, nincsenek szakemberek (illetve azt mondanám inkább, hogy hozzáértő emberek - pár Facebook poszttól még senki nem lesz az - igen, én sem). És még folytathatnám.

Van azonban remény!

Természetesen nem vethetjük el a turizmusban rejlő lehetőségeket!

A turizmus nekem a szülőföldem értékeinek a megőrzését is jelenti.

A legfontosabb elvek a számomra, amikor a turizmus fejlesztésére gondolok: 

- Természeti erőforrások megőrzése, védelme 

- Helyben élők életminőségének javítása 

A fentiekből egy fenntartható turisztikai hasznosítás következik, amelyből gazdasági és társadalmi előnyök is fakadnak. Ezen felül kedvezőbb megítélése lesz a vidéknek és a helyiek kötődése is erősödik.

A Medves

A Salgótarjánt északról övező terület, tehát a Medves, egy kistáj. Helyenként jelentős tájesztétikai értékekkel bíró, változatos, könnyen bejárható, természetközeliséget kínáló, kis kiterjedésű terület.

A főbb látnivalók néhány négyzetkilométeren találhatók.

Súlyos hiba állandóan párhuzamot vonni a - nem is tudom - Mátrával, Bükkel, Alpokkal, Andokkal, Sziklás-hegységgel, Montes Appeninus-szal…

A Mátra 200 négyzetkilométer, a Medves-fennsík és környezete 20 négyzetkilométer lehet.

Amikor tehát a fenntartható tájhasználatról beszélek, akkor azt vallom, hogy a nagyobb hegységekben megvalósuló - és a tarjániak által vágyott - beruházások nem feltétlenül lennének hasznosak nálunk, azt a pár négyzetkilométeres magterületet veszélyeztetnék, ami a Medves lényege, ahol a növény és állatvilág változatossága koncentrálódik. 

Hangsúlyozom újra: ez a mi örökségünk, ennél többet, jobbat, nagyszerűbbet aligha tudunk a jövő generációra hagyni.

Többen a tömegturizmusról beszélnek, abban látják a megoldást ezen a tájon. Valószínűleg azonban keverik a szezont a fazonnal, mert nincsenek tisztában a tömegturizmus fogalmával, hatásaival, feltételrendszerével.

A Medves a fenntartható turisztikai használatra, ökoturizmusra alkalmas. Szóval, más területet kell az intenzív tájhasználatra, tömegturizmus-jellegű célra keresni a városon belül.

Tűrőképesség

Mint érzékelhető, nem vagyok a természeti környezetet érintő tömegturizmus híve. Egy ilyen kistájon, ahol sok érték koncentrálódik, a tömegturizmus az ökológiai, társadalmi tűrőképesség határát biztosan átlépné és gyökeresen megváltoztatná a tájhoz való viszonyunkat.

A neten és egyéb helyeken sok-sok technokrata javaslat hangzik el, hogy mit kellene csinálni. Ezek általában rövid távon működtethető és többnyire a fenntartható tájhasználattal nem összeegyeztethető elképzelések. Nem is beszélve arról, hogy maguk a fejlesztések fenntarthatósága is erősen kétséges. Muszáj erről beszélnünk a neten könnyen lájkoló barátaink kedvéért. Ki itt libegőt vet, lájkot arat, na!

Illúziórombolás

Maradjunk annyiban, hogy a nagy víziók (tömegturizmus) megfogalmazásánál ezeket figyelembe kell venni: 

- A tömegturizmus feltételei nem adottak a medvesi tájon 

- A koncepciótlan, elszigetelt, szinergiahatást nem eredményező beruházások önmaguk fenntartásával lennének elfoglalva, tájromboló hatásuk lenne 

- Salgótarján város nem kínál megfelelő desztinációkat (nem vallási, kulturális központ, nincs történelmi városrésze, nem üdülőközpont stb.) 

- A várt előnyök elmaradnának 

- A térségben ökológiai és társadalmi feszültségek jelennének meg 

Nem akarok!

Mondtam, hogy ez egy szubjektív vélemény? Tehát én nem akarok büfés sátortábort, csattogós lepkéket a tájban! Nem akarok fenntarthatatlan, vergődő, lélegeztetőgépre kötött beruházásokat.

Sőt! Nem szívesen látom azt sem, aki csak az “attrakció” miatt jön és valójában nem kíváncsi az igazi arcunkra, az igazi értékeinkre. 

De, akarok!

Ökoturisztikai fejlesztések ugyanakkor szükségesek. A szolgáltatásokat bővíteni kell, színvonalas szolgáltatásokra van szükség. A karbantartás, területkezelés, ökoturisztikai attrakciók fenntartása elengedhetetlen.

Személy szerint azokat a turistákat várom szeretettel, akik a természetközeliséget szeretik és keresik, pozitív értékrendjük van, harmóniát keresnek a világban, környezettudatosak, gyermeknevelésben a környezettel való harmóniának nagy jelentősége van, érdeklődőek. Tudatos fogyasztók, nyitottak a helyi termékek, a helyi kultúra iránt, hajlandók pénzt költeni a minőségi szolgáltatásokra, termékekre.

Mondhatjuk úgy, hogy minőségi turizmust szeretnék! 

Más felfogásban fogalmazhatunk úgy is, hogy ez soft turizmus, fenntartható turizmus, természetközeliséget kínáló turizmus, ökoturizmus.

A minket érintő célcsoportokat nem könnyű elérni. 

Ez a nehezebb út.

Mert ha építünk valamit, mondjuk egy bányászhimnuszt éneklő, kapafogú őselefánt formájú kalandparkot, akkor ír róla az újság, bemondja még Balázs is a rádióban… és jön a nép megállíthatatlanul. (Rém egyszerű a motivációjuk, attrakcióra éhesek, nem lesznek képesek alkalmazkodni, valójában nem kíváncsiak ránk, nem értékelik a valódi értékeinket. Tudom, hogy miről beszélek.)

Fél év múlva leesik az egyik kapafog, de üsse kő, a másik még ép, és még kér a nép (itt elrejtettem egy hibát, aki rájön a megfejtésre, kap tőlem egy kávét Eresztvényben). Egy év múlva akadozik a bányászhimnuszt lejátszó szoftver, nem lesz pénz a frissítésre, de bánja kánya, jön még mindig a nép, veszi az olcsó hot-dogot, meg a vizezett csapos kólát…

Amit én mondok, nehezebb út. Az nem szenzációs, az nem attrakciós, de ez nem is cirkusz ám!

És mondok még valamit. Van annyi ember kis hazánkban és Közép-Európában, akinek erre van, erre lesz szüksége, amit így kínálunk majd neki. Csak őket nehezebb lesz elérni, azzal bizony dolgozni kell! 

Miért nem választottuk eddig ezt az utat? Mert magunk sem vagyunk tisztában vele valójában, hogy ezek az értékek mennyire fontosak. Mert magunk sem ismerjük igazán. 

Mert csak egy nagyvonalú, általanosító, felületes véleményünk van az egészről. Vagyis: “Szép. Kezdjünk vele valamit akkor, na!” 

Bizony barátaim, lehet, hogy ennyit tudunk?

Léteznek

Szóval, a célcsoport létezik, több tízezren, több százezren vannak. Érdeklődőek, nyitottak, barátságosak, értékelik a kincseinket, jönnének...csak el kell érni őket. De amivel el akarjuk érni őket, azt manapság már nem mondják be a rádióban, kis színes bulvárként sem jelenik meg az újságban, mert azt úgy hívják, hogy valódi, hamisítatlan érték.

Ezzel munka van, és nem, nem az, hogy óriás kertitörpét betonozunk a Boszorkánykő mellé, hanem valami egészen más. A motivációjukat ismerjük, ehhez alkalmazkodó szolgáltatásokkal, branddel, brandekkel, üzenetekkel kell dolgoznunk.

Márka

Manapság nem létezel, ha nem hallanak rólad. A turizmus is egy termék, ahhoz, hogy el lehessen adni, kell egy márka, egy brand. Ma hazánkban, ha azt hallják az emberek, hogy Bükk, Pilis, Börzsöny, akkor azonnal pozitív gondolatokat kapcsolnak hozzá. Úgy vélik, ezek olyan helyek, amelyeket érdemes felkeresni, szépek, érdemes ott kirándulni. Mivel ismerik ezeket a neveket, könnyen választanak ott üdülési és/vagy programhelyszínt, mert a hegység neve már bizalmat ébreszt bennük.

Lényegében brand-ekről beszélünk már, amikor ezeket a földrajzi neveket említjük. 

Salgótarján környéke az egyik legjobb turisztikai attrakció lehetne az országban nagyon sok célcsoportnak (kisgyermekesektől az idősekig), de kevesen ismerik, mert nem hallanak a Medvesről, Karancsról. Mivel nem ismerik, bizalmatlanok, bizonytalanok.

A brandépítést már húsz éve el kellett volna kezdeni, megkerülhetetlen.

Ó, ió, ció...desztináció

Tágabb értelemben a Karancs-Medves vidékét kellene ökoturisztikai egységként kezelnünk. Elképzelhetőnek tartok olyan belterületi fejlesztéseket, amelyek kapcsolódnak az ökoturisztikához, nagyobb látogatói létszámot vonzanak, de nem a táji, természeti értékeket veszélyeztetik (pl. kalandpark a Dolinkában, vagy a Meszes-hegyen). Ebben az értelemben lehet desztináció része a város is. 

Stratégia nélkül nem megy

Nyilvánvalóan rendes stratégiát kell alkotni a helyi erők bevonásával. Nagyon fontos, hogy aztán a stratégiát nem a fiókba kell zárni, hanem működtetni kell, tehát létre kell hozni ehhez a megfelelő szervezeteket, infrastruktúrát.

Le kell porolni a soha nem használt régi terveket, hiszen azokban is lehet előremutató elem. Nem a nulláról kell indulnunk, vannak már működő egységek, folyamatok. Munkára! Egy olyan stratégia kell, amely kapcsán konszenzus jön létre minden politikai ketrecharcos között.

Marketing terv és tevékenység

Jóárasítani kell mindent, ki kell számolni, hogy miképpen lesznek fenntarthatók a fejlesztések, kik a célcsoportok, hogyan érjük el őket. Valódi árakkal, számokkal kell dolgozni és nem vágyálmokkal. Érdemes elsősorban pesszimista számokat használni. Valódi célcsoportokkal kell foglalkozni.

Kell egy marketing, pr csoport a városnak, akik viszik a kommunikációt.

IFA

Salgótarjánban a legalacsonyabb az idegenforgalmi adó. Nincs mese, növelni kell és el kell érni, hogy mindenki fizesse be. Cserébe viszont adni is kell valamit, ami a szállásoknak is jó és a turizmust is segíti (térségi kedvezménykártya). 

Hálózat

Hálózatba kell szervezni az önkormányzati turisztikai szolgáltatásokat, közös belépőkkel, kedvezményekkel, marketinggel kell előállni.

Hálózatba kell szervezni a kistérség (geopark) szolgáltatásait (határon átnyúlóan).

Szereplők közötti egyeztetések

Van néhány érdekelt fél, akik területkezelőként, tulajdonosként, turizmusban közvetve vagy közvetlenül érintettként vannak jelen a térségben. Nélkülözhetetlen, hogy egyeztetéseket kezdeményezzünk közöttük.

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a salgói, eresztvényi térségben szemetes legyen az erdő, derékig érő fű nőjjön a közparkokban, a játszótéren, erdei tanösvény műtárgyainak a romjai heverjenek a földön...Ezt a területet karban kell tartani! A turizmust irányítani kell! A térségben megjelenő turistákat ellenőrizni, tájékoztatni kell. A rongálásokat, a rekreációt zavaró tevékenységeket (terepmotorozás, driftelés Erersztvényben stb.) meg kell előzni, meg kell gátolni, szankcionálni kell.

Javaslom, hogy az érintett felek üljenek össze és beszéljék meg a teendőket, problémákat. Nincs értelme turizmus fejlődéséről beszélni, ha a fentieket nem oldjuk meg. Az érintetteknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a táji, tájesztétikai elemek fenntartására, a tanösvények, erdei műtárgyak, parkok, utak karbantartására, tisztítására, a közbiztonságra, erdők közjóléti szerepének növelésére és egyúttal a biológiai sokféleség megőrzésére. Ha füvet sem tudunk nyírni a madár parkban és nincs két ember, aki hetente egyszer összeszedje a szemetet tanösvényeken, akkor hagyjuk az egészet a fenébe! De komolyan!

Salgótarján

Bizonyos fejlesztések a tájban is meg kell, hogy valósuljanak, de Salgótarjánban is gyökeres változások kellenek.

A turisztikai kínálat elemei ugyanis egymással összefüggésben vannak.

A turista egy desztináció esetében élményt keres, aminek része az infrastruktúra, a színvonalas szálláshely, információ, közlekedés, étkezés, a megfelelő, bizalmat ébresztő épített környezet, kultúra.

Egy-egy összetevő nem megfelelő minősége tönkreteheti a teljes élményt.

A desztináció szolgáltatásai szinergiában vannak egymással, így a terület vonzereje jelentősen növekszik. Ezért kellenének a városban is fejlesztések, minőségi szolgáltatások.

Azt vallom, hogy ha a helyben élőknek megfelelő életkörülményeket teremtünk, akkor az már a turizmus fejlődését is segíti (ez nyilvánvalóan túlmutat a turizmuson).

A Dolinkában, Meszes-hegyen stb. elhelyezhetők lennének belterületi attrakciók (van arra utaló jel, hogy lesznek ilyenek), de figyeljenek a fenntarthatóságra ám! 

Felőlem lehet itt lombkorona tanösvény is, még az is lehet, hogy kellene, de akkor legalább ne másoljuk az eddigieket, újítsunk, vigyünk bele egy kis innovációt.

Sürgősen rendezni kell Salgóbánya, Rónabánya-telep, Rónafalu, Somoskő sorsát. Mielőtt bármibe belefognánk, jó, ha tudjuk, hogy Salgóbányától már több turista megrettent. Eresztvényben elmondták, hogy nem mertek bemenni a településre, inkább visszafordultak.

Egy kicsit azért optimista vagyok 

A térség megközelítése jobb lesz.

Növekszik az érdeklődés a vidék iránt (és többségében az a célcsoport jön, akire gondolok)

Erősödött a geopark infrastruktúra és működik is valamilyen szinten és színvonalon.

Lesznek ökoturisztikai beruházások, lesznek turisztikai fejlesztések a következő években a városban is. (Nagyon fontos, hogy mindezeket egy rendszerbe tegyük, megfelelő stratégia és üzleti terv szerint működtessük megfelelő emberekkel.)

Talán sikerül fejleszteni a Modern Városok program keretein belül.

Szentjánosbogárként pislog az innováció. A Beszterce térben egy modern építészeti elemekkel megvalósuló ismeretterjesztő tartalom is megjelenik. Ez szerintem előremutató.

A Medvesi Fotós Maratonnal az volt a cél, hogy egy határozott célcsoportot vonzzunk, hívjunk ide. Azt szerettük volna elérni, hogy egyre több fotós keresse fel a tájat és egyre több kiváló fénykép jelenjen meg a Medvesről, ezáltal egyre több ember találkozzon a táji, természeti értékeinkkel.

Ez egy innovatív turisztikai program volt a térségben, olyan marketing eszköz, amely viszonylag kevés költséggel juttatott el fontos üzeneteket rólunk szerte a világban.

A program fontos eleme volt a brandépítés, a pozitív vizuális üzenetek küldése, a közösségi oldalak, az elektronikus média elérése. Kifejezetten szempont volt a minőségi szolgáltatás. Egyértelműen azt a közeget céloztuk meg, akik nyitottak, érdeklődőek, szeretnek új tájakat felfedezni, megérinti őket a szép természeti környezet, környezettudatosak.

A Novohrad-Nógrád Geopark Eresztvényi látogatóközpontjában a cél eleinte egyértelmű volt. Színvonalas szolgáltatást építettünk a rendelkezésünkre álló keretek között, brandépítést indítottunk el (eresztvényi látogatóközpont), olcsó marketingeszközöket alkalmaztunk hatékonyan.

Az információs, programszervező tevékenység egyik fontos célja, hogy irányítsuk a turizmust.

Az felvázolt célok között szerepel a természeti erőforrások védelme. Nos, e cél érdekében a turizmus irányítása elkerülhetetlen.

Két év működés után elmondhatjuk, hogy észrevehetően emelkedik a turisták száma a területen, gyértelműen érzékelhető a határon átnyúló hatás