Salgótarján korszakai

Salgótarjánnak eddig két nagy korszaka volt, szerintem.

Az első a várossá nyilvánítás időszaka, amikor az ipar kezdett fellendülni, amikor egyértelművé vált a térség gazdasági jelentősége, és amikor az első polgármester, Dr. Förster Kálmán és környezete egy halovány polgári világot épített a saras utcák, nyomortelepek árnyékában. Ekkor alapozódott meg nagyon sok minden.

Ma kizárólag pozitívan emlékezünk erre a korszakra, heroizáljuk az első polgármestert és nem foglalkozunk a korszak árnyoldalaival, a történelmi korral, emberi sorsokkal, elhalványulnak más személyiségek stb. Egy azonban biztos, fontos és jelentős korszak volt, és nem kis teljesítmény volt a várossá válás időszaka.

A másik korszak a hetvenes években zajlott. Ezt a korszakot nem nagyon emlegetjük, a mostani korszellem miatt szinte nem is illik felhozni, hiszen a szocializmus időszaka volt, ami még mindig annyira közelmúlt, hogy tanácstalanul állunk, széttárt karral, hogy mit is kezdjünk vele.

Ugyanakkor ekkor született meg valójában a mai Salgótarján. Szakértők, tervezők bevonásával egy tervszerű, tudatos városfejlesztés zajlott, egy szinte egyedülálló munka volt az akkori Magyarországon. Természetesen sokat jelentett, hogy ebben az időszakban még nagyon fontos ipari központ volt a város és a fejlődés megállíthatatlannak tűnt.

Most abban a városban élünk, ami akkor létrejött.

Fontos állomásnak tekinthető, de semmiképpen nem nagy korszaknak a rendszerváltás időszaka, amikor a remény odalett. Az ipar bedőlt, a város és az itt élő emberek is sodródni kezdtek, a döntéshozók magukra hagyták a térséget, ami nem találta meg saját erőből sem a kiutat.

Ez a sodródás ma is tart. A térség Európa legszegényebb, leszakadó térségei közé tartozik, és a helyi társadalom összetétele és a társadalmi viszonyok egyre romlanak.

Eljön-e valaha a harmadik nagy korszak?

Paradigmaváltásra van szükség.

A nemrég tartott geoparki filmvetítésen odajött hozzám egy kedves hölgy, és elmondta, hogy azért költöztek a Salgótarján környéki hegyekbe, mert megnézték a 2050-ig szóló prognózisokat és pl. klíma, természeti környezet szempontjából itt voltak a legkedvezőbb előrejelzések.

Hoppá! Mintha erről beszélnék már hosszú évek óta.

Most megérkeztek az első fecskék.

Ez a folyamat felerősödhet, de akár erősíthetjük is, erre találták ki a marketinget.

Mit is kellene tennünk a város jövője érdekében? Két nagy terület köré csoportosítanám a teendőket (ezek csak az én egyszerű magánvéleményeim).

A társadalmi problémák kezelése.

Nagyon fontos, hogy a környezeti problémákra érzékeny, tudatos, művelt társadalmi rétegek erősödjenek, hogy a népművelés, oktatás, nevelés stb. eszközeivel felvértezzük az embereket a tudás, az elemző hozzáállás, együttműködő magatartás eszköztárával, hogy a leszakadó rétegeket fölemeljük.

Minden erővel azon kell lenni, hogy a magasabb hozzáadott értékű gazdasági tevékenységek erősödjenek, létrejöjjön a helyi gazdaság diverzifikációja.

A problémák nyilvánvalóak, a város lakossága elöregszik, az iskolázottság csökken, de nem kell statisztikákat bújni, elég csak az utcára kimenni.

Égető a probléma és sürgős feladataink vannak.

Természeti erőforrások védelme

Fel kell végre ismerni, hogy ahogy az ipar lehetővé tette a két nagy fejlődési korszakot, úgy most csakis abban bízhatunk, hogy az egyre jobban felértékelődő természeti környezet jelentheti a város jövőjét. Nem a turizmusra gondolok, nem kizárólag a turizmusra gondolok (arra gondolok a legkevésbé, mert szándékosan nem akarom arra elvinni a fókuszt, ti sem tegyétek), hanem arra, hogy ez a környezet döntően meghatározza az életminőségünket és a jövőnket. Kívülről is igény merülhet fel erre a környezetre, ez egy csábító és fontos lehetőség lehet mások számára is, ami hatalmas előnyünkké válhat. És nem, nem úgy, hogy random helyekre kilátót építünk, megépítjük a tizedik látogatóközpontot, lebetonozunk valamit, vagy állandóan turizmusról beszélünk. hanem úgy, hogy megőrizzük a természeti erőforrásokat, például az erdeinket.. Csak így, egyszerűen. És valójában, nem csak papíron és szavakban. Ez azonban nagyon nagy feladat. Nehéz is.

Ha megjelenik itt egy tudatos középosztály, az azt jelenti, hogy változik az élet. Betelepülhet az IT szektor, fejlődhet az oktatás. Nincs új a nap alatt, ez tulajdonképpen a hetvenes évek, ezer értelmiségit Salgótarjánnak programmal vonható párhuzamba, csak más eszközökkel, más környezettel.

De ahhoz, hogy ez a folyamat megtörténjen, vissza kell térni az első ponthoz, mert az egy nagyon nagy veszélyforrás. A helyi társadalmi állapotok riasztóak, sőt taszítóak lehetnek. Ezt kezelni kell, ezzel foglalkozni kell.

Mindezek együtt egy jobb életminőséget és egy kedvezőbb jövőt jelentenek.

Ehhez stratégia, program, városmarketing és mindezt jól menedzselő csapat kell. Nem szabad azzal megelégedni, hogy a rövidtávú eredmények elvakítsanak minket. A város jövőjéről van szó.

Ez egy vízió? Persze, de szerintem kijelöli a helyes irányt.

Ehhez összefogás kell. Lehet-e ott összefogás, ahol a politika legfőbb táptalaja a megosztás?

Van erre itt elég szellemi tőke? Van erre ember? Vagy sodródunk tovább?

(Lécci, lécci, ne írjátok most, hogy turizmus! Maradjunk annyiban, hogy az is fontos, de évtizedek óta az a gumicsont, ami eltereli a lényegről a figyelmet.)