Filmezés a Duna-mentén

Halásztanya Fetesti mellett, a Duna partján

Az itt állomásozó halászok főleg tokféklékre halásznak. tulajdonképpen egy kutatóintézet bázisa is ez a hely, ugyanis a kifogott tokokat nyomkövetővel megjelölik, hogy képet kapjanak vándorlásukról.
Magyarországon egyébként a tokok többsége kritikusan veszélyeztetett faj, a hajdan tömegesen előforduló viza pedig már kihaltnak tekinthető.
Kaptunk halászlevet, ami jelentősen különbözik a miénktől, tárkonyos és savanyú. És itt még folyó vizében öblítik el a bográcsot, tányérokat, poharakat.

Halászat a Dunán

Ráakaszkodtam a halászokra, kimentem velük nyűgnek. Nagyszerű élmény volt egyébként a csönd a folyó közepén. Csak két kis kecsegét fogtak, amit vissza is dobtak a vízba. A csónak egyébként régi szerkezet, kátránnyal kezelt fa, menet közben merni kellett belőle a vizet. A Duna ezen szakaszán és a deltában is még sokan feszítenek ki hálókat, de a halászat már visszaszorulóban van.

Napkelte Fetestinél a Duna fölött

Nem, a horizont nem ferde, nekem volt még túl korán az időpont.

Fetesti haverom

Egyébként mindenkinek a haverja, aki éppen eszik. Kissé túlsúlyosnak tűnik, de azért kapott enni. Itt a reggeli svédasztalon szalonnabőr is van (talán az).

Tulcsa

A Duna-delta kapuja. A kb. 100 ezres város még megközelítható autóval, innen azonban csak hajóval, csónakkal lehet utazni tovább.
Első mészárszékét állítólag egy magyar ember nyitotta. A kikötőben kapni kürtőskalácsot.

Tulcsa

Itt lakóhajóra szálltunk és pár napig a Duna-delta mocsárvidékén bolyongtunk. A kikötőba bemehettünk autóval a hajóig, de rettenetesen sürgettek minket, hogy átpakolás után hagyjuk el a területet. Jól tették. Miután beálltunk egy fizetős parkolóba, ahol addig álltunk, beszakadt a járda és egy három méteres gödör keletkezett ott hirtelen. Alámosta a víz, ha még 15 percet várunk, két autó roncsait nézegethettük volna tanácstalanul.

Tulcsa, múzeum

Tulcsa múzeumát érdemes meglátogatni, ha van egy-két üres óránk a városban, itt található Románia legnagyobb akváriuma. A múzeumot meglepően sokan látogatják.

Lady mrd…nem, nem, annál sokkal jobb

Lakóhajóval kóboroltunk a Duna-delta vizein. Itt éppen a delta szívének nevezett részen állunk. A Duna-delta Európa második legnagyobb delta torkolata (a Volga megelőzi). Bioszféra rezervátum. Rendkívül gazdag a madárvilága. Láttunk borzas gödényt, rózsás gödényt, batlát, rétisast. aranysakált, szalakótát, gémeket, kócsagokat, cséreket, szerkőket, sirályokat...
A lakóhajó kabinja nyolc személyes, de ketten inkább függőágyban aludtunk a fedélzeten. Reggelre elég hidegre fordult a klíma. Nagyon féltünk attól, hogy sok szúnyog lesz, de nem volt vészes. A hajnali ébredések viszont fantasztikusak, amikor az érintetlen természet hangjait hallod és közel s távol senki nincs.

Az étkező

A hajó kapitánya főzött nekünk, ez a szolgáltatás része. Az általunk vásárolt élelmiszerekből dolgozott, ennek megfelelően három napig kolbász és krumpli volt. Kiváló szakács egyébként, a fokhagyma majonéze mérföldekkel jobb volt, mint a vaskapui híres szerb étteremben.

Sulina-ág

Tulcsából a Sulina ágon utaztunk a tengerig. A Duna-deltában a folyó három ágra szakad, a középső a Sulina ág, ez már az Oszmán birodalomban is fontos hajózási útvonal volt, manapság tengerjáró hajók is járják.
Tulajdonképpen ez a Duna-delta kiemelt főútja.

Crisan

A deltában a településeket kizárólag csónakkal, hajóval lehet megközelíteni.

Sulina

Egy városka a Fekete-tenger partján a Sulina ág mellett. Szimpatikus hely. Ide szintén nem jutsz el szárazföldön, mégis vannak gépkocsik a városban, meglepően sok a taxi is. A turistákat fuvarozzzák a tengerpartra, de most sajnos kevés a turista. A munkanélküliség olyan 40%-os.
Románia legkeletibb városa.

Sulina beach

A Duna hordaléka miatt a szárazföld egyre növekszik a tenger kárára.

A folyam hatalmas víztömeget szállít a tengerbe és a hordaléka miatt itt nem olyan szép, áttetsző a víz, de azért ez egy kellemes strand.

Hajnali kihajózás

Csak mentünk, mentünk... Egy tengeri csérsziget volt a cél. Hajnalban még a vezetőnk is eltévedt a mocsár útvesztőiben. A tengeren már nem volt gond. Kicsit hullámzott ugyan…

Pucig érő vízben

A Duna által lerakott hordalék homokszigeteket, homoknyelveket alkot. A csónak egyszer csak megállt és a vezetőnk közölte, hogy innentől gyalog kell mennünk. Körülöttünk szinte csak a nyílt víz volt. Kísérőnk, Kiss János Botond megnyugtatott, hogy csak pucig ér a víz. A tengerben tehát kiszálltunk a csónakból és nekem tényleg pont pucig ért a víz. Az éles kagylók miatt a cipőt fel kellett vennünk. Egy bizonytalan lépés ugyanis azt eredményezte volna, hogy felszereléssel együtt lebukok a vízbe. A sziget felé közeledve egyre sekélyebb lett a víz. A tenger egyébként nem tűnt hidegnek...olyan egy óráig, de aztán kihűltünk rendesen. Sajnos, nem maradhattunk sokáig, mert viharossá vált a tenger, ráadásul a csónak elakadt a homokfövenyen, tolni kellett egy darabig.