Cazalla de la Sierra

Ötezres kisváros Sevilla-tól északra. Kisváros, de pl. Szécsényhez vagy Pásztóhoz viszonyítva sokkal több szolgáltatással, bolttal, étteremmel stb. Kiváló hely, hogy ott üssük el az időt, ahol a helyi arcok. Ki is néztem egy kocsmát. Itt ettek az előző este a legtöbben. Illatok, zsongás... Barcelonában ettem paellát, ami elég drága volt. Nem volt rossz, de a spanyol családok nem ezt készítik a családi pikniken, az biztos. Csak egy kicsit marad el tőle a teszkós gyorsfagyasztott. Na, majd itt! Az idős pincér készséges volt. Az étlapon sok kaja, mindenhol korrekten feltüntetve az allergének, de spanyolul nem ment a választás.

Mit ajánl? Próbálkoztam.
Fisz and cipsz.
Valami helyi? Specialitás?
Fisz and cipsz.

Több kör után ebben maradtunk.

Gyülekeztek az emberek. Beesett vagy 15 gyerek. Úgy üvöltöttek, mintha nyúzták volna őket. Ehhez képest az eresztvényi gyerekzsúrok olyanok, mint egy vasárnap éjjel a Lenin mauzóleumban. Az anyukák jellegzetes füstöt eregető cigit szívtak.... Lazultak, na!
A férfiak dumáltak, ittak, egyre mélyebbre merültek.
Már majdnem végeztem a tintahalkarikákkal és a hallal (ami egyébként finom volt), amikor az öreg kiállt az ajtóba és rettentő hangosan elkiálltotta magát felénk:

Esta todo bien? - vagy valami ilyesmi.
Nyolc méterre állt tőlünk, közöttünk asztalok. Gondoltam, van valaki mögöttünk az utcán, annak az anyját szidja...de azért zavart, hogy rám nézett.
Esta todo bien? - már érezhető volt a feszültség, meredten figyelt.
Hát én nem kiabálok vissza! Széttártam a kezem és tanácstalanul néztem rá.
Óriási ordítás volt a válasz, még mindig az ajtóból. Az összes férfi elhallgatott.
Na, gondoltam, most azt mondta, hogy kitépem a szívedet és megetettem a kutyáimmal, te buci fejű idióta!
Riadt nézés, széttárt kéz. Megindult felénk.
Itt asztalborogatás lesz, de nem hagyom magam. Meg fogok ütni egy agresszív spanyol pincért, nyilván a sok helyi pasi majd halálra rugdos utána. Közben arra is gondoltam, hogy mivel válthattam ki a haragját. Meg arra is, hogy csak el kellett volna vinni a bicskámat köszörűshöz.
Odaért.

Dojcs?
No.
Inglisz?
Jesz. (de ezt negyven perce már tisztáztuk)
Baromi morcos volt még mindig.
Iz evriting oké?
Ó, baszki, persze, hogy oké. Nagyon faja a fisz and cipsz, innánk még egy kört.
Ebben maradtunk.

Egyébként a google fordítóval aztán megnéztük az étlapot, volt ott még rostonsült őz is. Meg valaminek az öle (?)...de ezt egyébként sem rendeltük volna az információhiány miatt.
Szóval, Spanyolországban rettentő magabiztosan el lehet boldogulni állandó Hola!-zasokkal is, de azért alapvető kifejezésekkel illik készülni. Az én szegénységi bizonyítványom, hogy nálam ez kimaradt. Teljesebb lenne az élmény, könnyebben boldogulnék. Ennek hiányában azonban most még: Hola!