Sevilla

Barcelonában zuhogott az eső, így a város nem érintett meg külösebben, az időjárás lehangoló volt nagyon. Vissza kell majd valamikor menni.  

Sevilla-ra több idő jut (és a nap is süt), de valójában öt perc sem kellett, hogy meggyőzzön. Parkok, terek, szökőkutak, épületek, műemlékek...na, jó, madarak. Előjött belőlem a madarász is. Mindjárt kiszúrtam egy fehérkarmú vércsét, aztán nézegettem az örvös papagájokat a katedrálison.

Megint csak állítólag

• itt van a világ legnagyobb gótikus katedrálisa,

• itt van Európa (egyik) legszebb főtere

• itt élnek a legszebb nők ( nem volt ez már máshol is?Jó, itt már közel járnak az igazsághoz, de még nem szebbek, mint Salgótarjánban)

Ha már Salgótarján. Egy időben született egy olyan turisztikai terv, hogy majd javasasszonyok rójják az utakat és tenyérből jósolnak a turistáknak.

Nos, elmondom, hogy működik ez Sevilla-ban.

Gyanútlanul sétálgatok a katedrális környékén. Tömeg.  Egyszer csak elém pattan egy nő, zöld ágat lóbál az orrom alá, hogy tegyem el. Dehogy teszem, jó asszony! Lerázom. Két lépés után egy másik terem előttem, nyújtogatja ő is az ágakat. De nekem nem kell! Jaj, ne csináljam már, ezt csak úgy adja, olyan free, mint Monte  Cristo.

Na jó, csak szabaduljak már. Veszem el az ágat, már kapja is el a tenyeremet. Aszondja, szpenis? Mondom, no. Nem baj, lökte szpenisül. Ott tartott éppen, hogy szinyorita grande amor... Na, ez nekem elég is, itt álljunk meg. Megyek is jó asszony!

Még mindig a tenyeremet tartva, a másik kezével mutatta az egyezményes jelet, hogy adjak már neki egy kis aprót. Benyúltam a táskámba, előszedtem némi pénzt. Erre azt mondja, mutogatja, hogy az ilyen komplex szolgáltatás, ződ ág, jóslás, ez a kemény meló 5 juró. Mondom, egy szót sem értettem az egészből a szinyorita grande amoron kívül, ez bőven eĺég ezért. Hát akkor adjam a jobb kezemet is, és akkor legyen úgy 5 juró.

Na nem!

Gyorsan el is tettem az ágat, nem lobogtattam, mert akinél ág van, az balek.

Másnap 20 km a városban. A sétálóutca baromi veszélyes. Bámészkodsz, bambulsz...és segway-esek, biciklisek, rolleresek életedre törnek, de még a villamos is.

És sütik meg fagyik mindenhol...ezt nem hiszem el!

És ha ez nem elég, akkor nagyon kell figyelned, hogy neki ne menj egy amerikai turistának, mert nyakon csap  egy tablettel, a kínaiak meg kitúrnak a legjobb helyekről. Simán bevágtatnak a sor elejére. Konkrétan már kórus harsogott a katedrálisban, hogy go to the end of the line! De jót nevettek rajta, azt hitték, ez is a műsor része. Aranyosak egyébként, meg pörgetik itt a bizniszt.

Kolumbusz sírja pipa.

A katedrális mellett már nem szoptam be a zöldágas trükköt, ellenben a földön sok zöld ágacska volt eldobálva...sok balek...

Santa Cruz negyed  megvolt. És itt ettem bika farkat sevillai módra...jól van na, úgy írták, hogy tail, meg volt benne csont... OK?

Feltűnt, hogy mennyire rendben tartják a várost. Folyamatosan dolgoznak a kertészek. Az Alcazarban is állandóan megy a kert rendben tartása. Csak így lehet! Fenn kell tartani, gondozni, ápolni, folyamatosan karban tartani az ilyen fontos területet.

Az Alcazar engem meggyőzött, szívesen lennék itt akár kertész is. Fantasztikus hely.

Elég nagy tömeg ostromolja minden nap, de ha bejutottál, már nincs tolongás, csak a csoportokat kell elkerülni.

.Belefutottunk egy klímatüntetésbe, ami nagyon felemelő volt számomra.

A fa kilátó - futurisztikus.

Az arénában bikák elé akartam vetni magam, de nem voltak bikák. Itt egyébként csak guided tourt lehet választani, amit nem szeretek, de mivel látni szerettem volna a bikaviadalok helyszínét (viadalt nem), legyen! Adtak egy készüléket, a vezetőnknek csak annyi dolga volt, hogy megmondta nekünk, hogy melyik számot nyomjuk meg. Ott tartottunk, hogy kettes...itt rettentő barkójú torreádorokról készült festmények voltak, amik őszintén szólva, nem érdekeltek. Elkezdtem csetelni (fontos volt, nem léha időtöltés). Három perc múlva az arénában találtam magam, csodálkoztam is rajta, hogy ilyen hamar... Azt mondta egy női hang, hogy kilences gomb. Három perce még kettes volt! Mi van? Bakker, elkezdtem egy másik csoportot követni csetelés közben. Most lógjak meg innen? De hol van az igazi csoportom? Mindegy, egyébként is az aréna miatt jöttem. A negyven perces túra így nekem 8 percig tartott.

Sevilla lenyűgözött. Sajnos, híztam itt. Pedig szinte minden édességből van cukormentes. Érdekes, hogy egy különleges édességeket forgalmazó boltban volt cukormentes változat is a nyalánkságokból, ráadásul olcsóbb, mint a rendes cukros. Hm?

Egyes éttermeknél nem értettem a felszolgálókat. Leülsz egy asztalhoz, 20 percig rád sem néznek...más helyeken nem volt gond, de az volt a ritkább.

Az utcán mindenki türelmes és nyugodt, annak ellenére, hogy a sétálóutcában mindenki útban van mindenkinek. A kerékpárosok nem anyáznak, nem morognak, a gyalogosok sem. Ma lett csak morcos rám egy fickó, mert kerestem valakit az Alcazar előtti sorban. Nem figyeltem, nekimentem, kiütöttem a barátnője mellől. De tényleg! A lány nevetett, de nyilvánvalóan nem ez volt a szenyorita grande amor, amit a ződágasok jósoltak. Léptem onnan gyorsan.

Rettentően tetszett az, ahogy a város működött. Folyamatosan dolgoztak a karbantartók, kertészek, szemetesek...Amit tapasztaltam ezen a téren, az példaértékű.

Sevilla legyen a bakancslistátokon!

Hola!