Véget ér az aranykor?

Néztem egy 93 éves ember tanúvallomását.

David Attenborough egy nagyon személyes filmben hívja fel a figyelmet arra, hogy bizony, veszélyben a bolygónk. Az emberiség olyan mértékben változtatta meg az igényei és a kedve szerint ezt a világot, amely miatt talán hamarosan egy új korszakba lépünk. Véget ér egy aranykor?

A csodálatra méltó energiával és tudással felvértezett filmes eddigi élete alatt a Föld természetessége megdöbbentő mértékben változott. A természetes állapotú vadon 1937-ben 66%, 2020-ban már csak 35%. David Attenborough fókuszba helyezi a biológiai sokféleség fogalmát és szükségszerűségét, ugyanis ez a kulcsa a gazdag, változatos, az emberi élet alapfeltételeit is jelentő földi élet meglétének.

Nézzétek meg a filmet! Innentől nem a film tartalmáról lesz szó, hanem arról, hogy milyen gondolatokat ébresztett bennem.

Mi is az élővilág részei vagyunk, nem egy kiválasztott faj, nem egy különleges életforma. Amit teszünk az természetes, de mivel sokan vagyunk, ösztönös működésünk a létfenntartásunkat biztosító rendszert rombolja. Elszaporodtunk, mint a lemmingek vagy a pockok a mezőn, mint a sáskák a szavannán. Letaroljuk ezt a bolygót. Így működik ez, nincs itt semmi látnivaló!

Azaz, lenne, mert az ember olyan állatfaj, amely képes absztraháló gondolkodásra, képes felismerni földi létének hosszú távú következményeit, képes lenne helyesen is dönteni, képes tudatosan rombolni, de gyógyítani, javítani is.

Nem is tudom...

Érdekelt valakit, hogy pl. a hegyi gorillák a kipusztulás szélére sodródtak? Csak érdekes képkockák voltak a tévében. Érdekel ma valakit az, hogy évente 15 milliárd fát vágunk ki, hogy az olajpálma ültetvények a természetes erdők kárára terjeszkednek? Sok száz kilométerrel távolabb érint ez minket? Érdekel ez valakit? Bárki át tudja érezni, hogy ez mit jelent? Klimaváltozás? Jönnek-mennek az emberek az utcán és baromira nem érdekli őket, sajnos, hogy mi történik a Földön, a Földdel. Természetvédő vagy? Kinevetnek, lebecsülnek a gazdálkodók, a politikusok, csak teher vagy a szemükben, nagyon sok hétköznapi ember is gyanakvással figyel. Vagy beskatulyáz, úgy tekint rád, mint egy extrém esetre, elvan a gyerek, ha játszik. Ha Magyarországon megjelenik egy zöld gondolat egy szervezetnél, akkor természetesen illik róla gúnyosan beszélni, lekicsinyelni.

Az a lényeg, hogy lehessen kapni a boltban mogyorókrémet, hogy szóljon a tévé, hogy kedvenc politikusunk éppen milyen iránymutatást ad, hogy kit lehet utálni, hogy mindent a másikra lehet kenni, hogy isten majd megbocsát, hogy nekem jár, elveszem, megveszem, hogy nekünk van igazunk… hogy nem én voltam!

Magunknak kellene megoldani a problémát. Nem várhatunk külső beavatkozást.

Egy mesteri, finomrahangolt rendszerben élünk, ami a természet nagyszerűségét hirdeti. Csak elszabadultunk, mert elhitettük magunkkal, hogy tökéletesek vagyunk, értünk van minden és bármit teszünk, az jó, mert magasabb rendű célja van a létünknek és majd jön a megváltás. Mert úgy gondoljuk, hogy a szükségleteink miatt elvehetjük, hogy kiválasztottak vagyunk, hogy miattunk van teremtve ez a világ.

Túl kell már lépni ezen! A világegyetem végtelenségét látva nyilvánvaló, hogy kozmikus értelemben az élet nem egyedi, nem megismételhetetlen és nem különleges. Emberi szempontból azonban nagyon is különleges, mert csodálatos világban élünk. Ami körülvesz minket, az számunkra pótolhatatlan es nelkülözhetetlen. Ne legyenek azonban kétségeink, nem utazunk ezen a bolygón örökké, a pár milliárd éves történetében egy epizód vagyunk.

Nem kellene már tehát több kárt okozni!

Nem lesz megbocsátás, sokkal inkább a szégyen.

Társaink vannak ezen a bolygón, akik velünk együtt a Nap energiáját hasznosítják és a Föld erőforrásain is közösen osztozunk. Azonban ezeket az erőforrásokat az ember uralja már, és nem tudunk felelősen gazdálkodni velük. A földi emlősök összsúlyának 60%-át haszonállatok teszik ki, majdnem 35%-át az ember és az összes többi fajra 4% jut.

Egy mai példa, 4 millió nyércet irtottak ki Dániában az elmúlt hetekben, mert a koronavírus veszélyes mutációját hordozhatták. Ezeket a nyérceket egyébként is megöltek volna. A 21. szazadban ott tartunk, hogy állatok millióit tartjuk es öljük meg csak azért, hogy a középosztály nem létszükségletet jelentő exkluzív fogyasztói szokásait kielégítsük.

A fogysztás mértéke ijesztő, a fenntarthatatlan életmód döbbenetes. Kínában már minden második ember túlsúlyosnak számít. Több milliárd fogyasztó szabadul rá az erőforrásokra. Ez lenne a mi küldetésünk? Ezt értük el? Hm.

Nem hiszek abban az optimista befejezésben, amelyre David Attenborough rávilágít. Lenne megoldás, de magas a léc. A világot olyan gazdasági és politikai erők uralják, amelyeknek döntő befolyása van az életünkre. Minden a rövid távú előnyökről szól, és arról, hogy álarc mögé bújunk, hogy majd megmenekülünk, mert ez a világ tulajdonképpen nem az igazi, csak átmeneti...

Hohó! A mennyországban nincs biodiverzitás! Ahol most élünk, attól a világtól nincs szebb, nincs jobb. Nincs másik.

Egyedül nem sokat tehetünk, mutathatunk példát, élhetünk környezettudatosan, de ez is már nagyrészt önbecsapás, képmutatás, és azok a hatások, amelyek a negatív folyamatokat uralják már más léptékűek.

Amíg ilyen mértékű a gazdasági és politikai, vallási megosztottság, a vallási fundamentalizmus, addig nem sok reményt látok.

Egy igazságos, az emberből fakadó alapvető jóra épülő, vagyis az etikai, erkölcsi alapokon álló társadalom, ahol nem az álszentség, a képmutatás és az önzés a vezérlő szál, na, az csak illúzió. Ahol nem a butaságra építik a hatalmat, ahol a döntéshozók bölcsek, ahol a csoportérdekeket felülírják a nemesebb, fontosabb szempontok…az utópia.

Nem is folytatom.

A világunk döntő változások küszöbe előtt áll. Az emberek sajnos előbb számolnak le egymással acsarkodó gyűlölettel a politikai megosztottság és a vallási ellentétek miatt mintsem megmentsék a bolygót. A politikusok egyes országokban pedig sokszor a saját hatalmi és gazdasági játszmáik miatt manipulálják a tömegek és életben tartják a mgosztottságot, érdekük az engesztelhetetlen gyűlölet.

Talán nincs nagy szerepünk, nincs küldetésünk, zsákutca vagyunk. A sorsunk törvényszerű.

Tudósok azt feltételezik egyébként, hogy a világegyetem tele van halott civilizációkkal. Legalább nem bonyolódunk velük vallási háborúkba.

Bármiben bízol is, tudnod kell, hogy kartékony vagy, bármit teszel, szinte csak rombolsz. Semmi sem számít már, csak az talán, hogy ennek ellenere milyen ember voltál. Fölösleges léteddel csak a biomasszát növelted ezen a bolygón, vagy legalább eljutottál a felismerésig, megpróbáltál tenni valamit, hogy ne okoz túl sok kárt?

A vége az lesz úgy is, hogy a Föld majd fellélegzik: Na végre!