Minden véget ér egyszer
Nem is terhelném különösebben a nagyérdemű olvasóközönséget, ismerőseimet ezzel, csak nem igazán szeretném mindenkinek külön elmagyarázni az indokaimat, és nem szeretném, ha majd a jövőben bármilyen kapcsolatba hoznának azzal, ami még március 31-ig a munkám, és az egyik fontos állomása volt az életemnek. Bizonyos okokból nagyon fontos.
Szolgálati közlemény
Április 1-től sem a Novohrad-Nógrád Geoparkhoz, sem a Salgótarjáni Városfejlesztői és Turisztikai Kft.-hez semmilyen kapcsolat nem fűz majd.
Ami azt jelenti, hogy nem foglalkozok Eresztvénnyel, Madár parkkal, kisvonattal, a medvesi térséggel, Geocsodák házával, tarjáni turizmussal és letettem arról a tervemről, hogy szintet lépek az ökoturizmus szervezése területén, hogy közreműködjek a minőségi fenntartható turizmus szervezésében, hogy működtetem majd azokat a minőségi szálláshelyeket, amelyek előkészítése erősen kötődik hozzám.
Saját akaratomból döntöttem így.
No, nézzük!
Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani minden volt és mostani munkatársamnak, akikkel 2016-tól kezdődően bebizonyítottuk, hogy a befektetett munkának van eredménye. Nem mentek szabira, nem voltak betegek, motiváltak voltak és elkötelezettek, elviseltek engem és mindenben támogattak. Valószínűleg nem voltam jó vezető, de elnézték a bukdácsolásaimat.
Hálásan köszönöm!
Nagyon sok mindent csináltunk. Apró lépésekben haladtunk. Felfejlesztettük Eresztvényt, elértük a látogatóközpontban az évi 45-50 ezer fős látogatószámot. Színvonalas kávézót alakítottunk ki. Átalakítottuk a Geocsodák háza kiállításait, látványosabb és szebb, érdekesebb tereket hoztunk létre. Működtettük a turisztikai kisvonatot. Fenntartottuk a geopark szervezetet.
Népszerű programokat szerveztünk, köztük a Medvesi Fotós Maratont, koncerteket. Nagyon sok civil szervezettel tartottuk a kapcsolatot és ahol tudtunk, segítettünk. Szívügyünknek tekintettük az új Madár parkot, gondoskodtunk a karbantartásáról. Megmentettük a bezárás előtt álló Tourinform irodát és turisztikai információs pontként is működtünk. Nagy hangsúlyt fektettünk a helyi termelők, helyi termékek népszerűsítésére. Lehetőségeink szerint ösztönöztük a felelős magatartást a turisták körében, szemetet szedtünk, műtárgyakat tartottunk karban. Előadásokat tartottunk a megyei iskolákban, könyvtárakban, gyakran szerepeltünk az országos és helyi sajtóban.
Közreműködtünk abban, hogy a geopark újabb négy évre zöld kártyát kapjon, része maradjon az UNESCO hálózatnak.
Itt mindenki egy Chuck Norris volt, mindenki mindennel is foglalkozott.
Előkészítettünk más projekteket is, közöttük az ersztvényi szálláshely-fejlesztést, amelyre talán megérkezik hamarosan a várva várt támogatás.
Mindenféle reklámköltség nélkül eljutott a hírünk a város határain is túlra és talán nekünk is köszönhetően, érezhetően emelkedik a térségbe érkező turisták száma.
Bár szórványosan értek támadások, amelyek nem is annyira a tevékenységünket célozták, hanem inkább a szegényes, kultúrálatlan, alacsony szellemi színvonalú politikai hadszíntér eseményei voltak, óriási eredményünk volt, hogy tevékenységünk nem osztotta meg a helyi társadalmat. Köszönjük a bizalmat! Minden önző érdek nélkül a jóra törekedtünk.
Szinte mindenki elismerte a befeketetett munkát és értékelte az eredményeinket. Talán egy kicsit össze is hozta a salgótarjániakat, lehetett valamire büszkének lenni.
Eljött az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szintet kell lépni, fejlődni kell.
Legalább fél éves munkát fektettem abba, hogy előkészítsek egy olyan átalakulást, amely erősítette volna a minőségi ökoturizmust a térségben, kezdeti, bátortalan lépésekkel feltette volna salgótarjánt a turisztikai térképre. Egy olyan szervezetet képzeltem el, amely feszes pénzügyi fegyelemmel, egyre bővülő bevételi lehetőségekkel hosszú távon stabil hátteret biztosít annak, hogy felépítsünk egy medvesi turisztikai márkát. Volt vízióm, volt gyakorlatom, voltak eredményeink, volt üzleti tervem és voltak motivált munkatársaim.
Egy ilyen terv nem valósulhatott meg az önkormányzat támogatása nélkül. Sok-sok tárgyalás és egyeztetés után sikerült ezt is elérni, megszületett a stratégiai döntés. Szerintem bölcs döntés volt.
Címszavakban leírom, hogy miként terveztem az indulást:
Újra megnyitjuk a Tourinform irodát Salgótarjánban
Értékesítjük a garzon ház apartmanjait
Térségi turisztikai kedvezménykártyát hozunk létre, amit a szálláshelyek ingyen adnak majd a vendégeiknek
Működtetjük a Geocsodák házát
Működtetjük az Eresztvényi Látogatóközpontot
Működtetjük a Tarjáni Gyermektábort
Más üzleti modell szerint üzemeltetjük a gyermektábor konyháját
Működtetjük a gumikerekű kisvonatot
Szállásokat, programokat, szolgáltatásokat ajánló térségi honlapot működtetünk
Kezeljük és gondozzuk a Madár parkot
Helyi termékeket értékesítünk telephelyeinken, szorosabb kapcsolatot építünk ki a helyi termelőkkel
Helyi termékeket értékesítő web boltot hozunk létre
Promóciós anyagokat készítünk
Részt veszünk a turisztikát érintő tervezésben
Turisztikai brand kialakítása és hirdetése a rendelkezésre álló erőforrásokkal.
A térségi turisztikai szereplők összefogása.
A salgótarjáni turisztikai szolgáltatások menedzselése, hirdetése, üzemeltetése stb.
A térségbe érkező turisták irányítása, kiszolgálása, szolgáltatások nyújtása a részükre.
A város turisztikai célú létesítményeinek, telephelyeinek hálózatba rakása, üzemeltetése.
A térség turisztikai vonzerejének növelése, a célcsoportok költséghatékony elérése.
A városi tulajdonú, érdekeltségű telephelyek turisztikai célú hasznosítása.
A geoparki látogatóközpontok üzemeltetése geopark arculattal
A geoparki arculati elemek feltüntetése, geopark hangsúlyozása a megjelenésben
A geopark magterületének (Medves) fejlesztésével sokszorozó hatást kiváltani a térségben
A fenti folyamatok és teendők előkészítése megtörtént vagy részben megtörtént.
A döntés megszületése után azonban már nem kaptam szerepet a stratégiai megbeszéléseken, egyeztetéseken, kicsúszott a kezem közül az irányítás.
Lehet hiúságként is kezelni, de számomra tény, hogy nehéz egy olyan szervezetben dolgoznom, ahol a saját elképzeléseimet nem valósíthatom meg irányítóként és a döntéseim nem szabhatják meg az általam kívánatosnak tartott irányt a személyi és tárgyi feltételek megteremtésében, de a nevem miatt mégis kirakatban vagyok, hiszen mindenki hozzám köti a helyi turizmussal kapcsolatos tevékenységeket már.
Nehéz feldolgoznom, hogy időnként impulzív és inkompetens gondolatok viszik más irányba azt, ami az én víziómban kristálytisztán szerepelt. Nem tudom elfogadni, hogy egyesek folyamatosan mást helyeznek a negatív kritikájuk fókuszába figyelemelterelés gyanánt, ahelyett, hogy kihasználnák azt a lehetőséget, amely a sors szeszélye folytán adódik nekik és értéket teremtenének. Sokkal rosszabb ez, ha ez úgy történik, hogy valójában egy szekeret kellene húznunk.
Nehéz értelmezni, hogy stratégiai szinten nem kezelnek partnerként, és ötletelésekkel át lehet írni, fel lehet rúgni az általam kialakított koncepciót.
Lehet, hogy a tervem bukásra volt ítélve, de csak az lehet sikeres, aki bátran belevág a dolgokba és elviseli a kudarcokat is. Hatalmas energiákat kellett volna megmozgatnom, de elérhető volt a cél, az eredmény. Nyilván, pár év múlva egy új szintre lépett volna ez a tevékenység, és akkor át kellett volna adni a lehetőséget másoknak.
Tehát csak akkor lehetsz eredményes, akkor érsz el változást, ha vállalod a kockázatokat is. Irányítóként ezt vállaltam volna, hiszen az új rendszert én dolgoztam ki.
Nehéz azonban úgy vállalni a következményeket, hogy nem vagy irányító a saját vízióddal kapcsolatban, hogy nincs meg minden eszköz a kezedben, hogy az általad szükségesnek tartott változtatások megtörténjenek.
Ugyanakkor olyan szorosan kapcsolódik már a nevemhez ez a térség, a turizmus, hogy ha nem tudom az általam elképzelt folyamatokat kontrollálni, akkor is hozzám kötődik minden.
Ezért el kell engednem.
De megértettem. Nem lehetek független és önálló. Így működik a világ. Naiv vagyok de mégsem annyira, hogy ezt ne érteném meg. Ez azonban számomra irracionális, nehezen alkalmazkodok hozzá.
Egy pár napig úgy gondoltam, hogy visszahúzódhatok majd Eresztvénybe és jó lesz nekem pár részterület. De nem megy, sajnos. Ez már nem az én világom.
Megértettem, hogy bár én dolgoztam ki az eresztvényi szálláshely-fejlesztést, és a fejemben van annak az üzleti terve és fenntarthatóvá tehetnénk az itteni turisztikai infrastruktúrát általa, de nem élvezném azt az őnállóságot, ami miatt hatékony lehetne a munkám. Ha nincs flow, részemről annyi. Ez van!
Lehet, hogy lesz benne pénz, de lehet, hogy nem lesz benne lélek.
Mindegy, elengedtem ezt is.
Szerintem az irány jó volt, az alapokat leraktuk, az építkezést elkezdtük. Innen már könnyű lesz. Nekem gyerekjátéknak tűnik.
Csak jó döntések kellenek. És motivált emberek. És hétfőtől vasárnapig dolgozni. És minőséget adni. És hozzáértést. És a táj szeretetét. És helyismeretet. És minőségi szolgáltatást. És elkötelezettséget. És végtelen energiát. És alázatot. És még baromi sok mindent.
Sok sikert! Legyenek eredményesek, tegyék naggyá ezt a térséget. Szurkolok mindenkinek, hogy jó legyen. Mindenki megérdemli a bizalmat.
Maradt azonban egy számomra nagyon fontos szempont:
Egy dolog lebeg már csak a szemem előtt, ha a turizmusról van szó. A túlzott várakozásokkal ellentétben itt csak a természeti erőforrásokat megóvó fenntartható ökoturizmus valósulhat meg. Mert a legcsenevészebb bükkfa is többet ér a salgói erdőben, mint bármelyik turista aki nem értékeli a természeti kincseinket.
Amíg egyesek túlzó várakozással tekintenek a turizmusra, addig én látom hogy az eresztvényi térséget túl naggyá tettük. Túl sok az autó, túl sok a turista, túl sok a szemét. Ez az a probléma, amivel kezdeni kell valamit az elkövetkező években. Rendezni kell a parkolási lehetőséget, szét kell húzni térben a turistákat, Somoskő Salgóbánya felé is el kell mozdulni, belterületen kell attrakciókat kialakítani tehermentesíteni kell az erdőt, be kell tartatni a viselkedési szabályokat...Túl jók voltunk és hirtelen megjelent a tömeg. Éppen ezért ezeket a folyamatokat állandóan monitorozni kell és felülbírálni a tevékenységünket kezelni, irányítani a turistákat.
Mert a természet védelme sokkal fontosabb.
