A Salgó Menedékház tervezője
Nem olyan régen, helytörténeti művek böngészése közben belefutottam egy (talán) sokak által ismert szövegbe, amelynek egy részletével eddig nem nagyon foglalkoztunk (lehet azonban, hogy tájékozatlan vagyok).
“1935 jan. 25-én Ágoston Sándor bpesti műépítész már el is készítette a menedékház terveit”
(Dr. Dornyay Béla: A Salgó várrom és az alatta fekvő Salgó-menedékház, Salgótarján, 1935)
A menedékház, amit manapság Dornyay-turistaházként ismerünk, és röviden csak Dornyay néven említjük, egy ikonikus épület (volt) Salgótarján környékén. Mostanság felújítva várja a látogatókat.
Az érdekelt, hogy ennek a helyi szinten fontos épületnek, amely szépen, szerényen belesimult a salgói erdőbe, ki is lehetett a tervezője. Nem végeztem komoly kutatásokat e témában, de talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy érdekes személyiség volt Ágoston Sándor.
Ágoston Sándor Jászberényben született, tízgyermekes polgári család legkisebb gyermekeként. A szülei kapcsolatban voltak a herrnhuti közösséggel (huszita eredetű, pietista, lutheránus szabadegyház), amelynek nagyon kevés követője volt. A minden bizonnyal mélyen vallásos szülők hite, életmódja hatással volt Ágoston Sándorra is.
A középiskola elvégzése után a Műszaki Egyetemen volt építészhallgató. Az első világháború során azonban behívták katonának. Szolgálata során fél szemére megvakult. A háború után befejezte tanulmányait és építész vállalkozóként dolgozott.
Tervezőként is tevékenykedett, Salgótarjánban nemcsak turistaházat, de völgyzáró gátat, megyei kórházat is tervezett.
Mérnöki munkája mellett nagyon korán a vallás felé fordult. A fasori evangélikus gyülekezetnek évtizedekig volt a presbitere.
Vallási nézetei, tanításai sok követőt vonzottak, ez törvényszerűen felkeltette az állampárt figyelmét, és összeütközésbe került a pártállamot kiszolgálni, vagy legalábbis a korabeli körülmények között lavírozni kényszerülő egyházi vezetőkkel is.
Az ötvenes évek elején betiltották az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesületet (EKIE), mely fontos szerepet töltött be az életében, és a „laikus” igehirdetők szolgálatát sem engedélyezték. A köréje összegyűlt csoportok számára egyházi helyiségekben sem adhattak helyet összejövetelek tartására. Ettől kezdve a lakásán tartott alkalmakat. Nyaranta pedig egy-egy hétre elvonultan jöttek össze.
1972. január 4-én hunyt el.
Forrás: https://agostonsandor.com/
Tevékenységét, tanításait nehéz mai szemmel megítélni, nem is szeretnék ebbe mélyebben belemenni, csak a fellelhető forrásokat tudom idézni. Az biztos, hogy ellentmondásokat szült tevékenysége. Nehezíti a tisztánlátást az is, hogy egy olyan korban volt igen aktív vallási téren, amikor az állampárt fokozottan figyelt az úgynevezett szektákra, vallási csoportokra, és az egyház vezetői ebben a helyzetben bizonyos kompromisszumpokat voltak kénytelenek hozni.
“Az egyházi elhárítás „Hittevők” néven csoportdossziét nyit az „ágostonos mozgalommal” kapcsolatban. Ezzel országos szintre emelnek egy helyi nyomozást, amelynek két célszemélye (a névadó) Ágoston Sándor mérnök és Bonnyai Sándor evangélikus lelkész, a kispesti gyülekezet vezetője volt. Az elhárítás értékelése szerint az Ágoston és Bonnyai tevékenysége nyomán létrejövő autonóm kisközösségek kicsúsztak az egyházvezetés ellenőrzése alól, és ezzel veszélyforrásként jelentek meg az állambiztonság számára. Az országban tevékenykedő csoportokat és kapcsolataikat titkosszolgálati módszerekkel figyelték meg. A bibliakörök helyszínéül szolgáló lakásokat és gyülekezeti helyiségeket lehallgatták, Bonnyai Sándort „Csomagos” fedőnéven 14 hónapon keresztül figyelték és követték A nyomozás során a célszemélyeket összefüggésbe hozták külföldi törekvésekkel, valamint korábbi ügyekkel is. Így a vádként kívánták megfogalmazni a volt KIE, illetve az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület (EKIE) bázisának aktivizálását, az egyház vezetőinek lejáratását, a lojális egyház gyengítését is. A szervek szignalizációjának köszönhetően végül az Állami Egyházügyi Hivatal fellépése zárta le az ügyet: a lojális egyházi vezetők berendelését követően olyan egyházfegyelmi intézkedésekre került sor, amelyek eredményeként a belügyi szervek is sikerként értékelték a csoportok elszigetelését.”
Forrás: https://katakomba.cserkesz.hu/tartalom/kronologia/42/
De fellelhetők egy kortárs lelkész gondolatai is, amelyek tovább árnyalják a képet:
“A mai evangélikus fiatalok aligha tudnak arról, hogy az 1940-es évek nagy lelki ébredésének idején egyházunkon belül létrejött egy gnosztikus jellegû mozgalom is. Tagjai nem szakadtak el az egyháztól, de közösségi életüket teljesen elkülönülten élték. Õk voltak az úgynevezett “ágostonosok”. Magukat Isten kiválasztott, szent népének tartották. Magát az egyházat megvetették és támadták. Róluk szól Oravecz Mátyás Másvilág című közelmúltban megjelent regénye.”
“Az ágostonosok névadója, majd egyre inkább bálványa Ágoston Sándor mérnök volt. (A regényben Illés Áronként szerepel, találóan jelezve a főhős családban betöltött szerepét és funkcióját.) A maga szabta szabály szerint lelkész semmiképpen nem lehetett mozgalmának vezetője. Voltak ugyan ágostonos lelkészek az egyházban, de teljes engedelmességgel tartoztak a mindenkori lelki vezetőnek. Esetenként a szó szoros értelemben megalázták õket, hogy el ne felejtsék, hol a helyük.”
“Amikor egyik ágostonos lelkészkollégám akivel majd három évtizedig egy egyházmegyében szolgáltam megtudta, hogy ismerem Ágoston Sándornak a Pénzt vagy életet című írását, akkor nem a véleményemre volt kíváncsi, hanem arra, hogy miként jutottam hozzá! A közösség ugyanis disznók elé nem vetheti a gyöngyeit. (Mt 7,6)”
“Egyszerûen megdöbbentõ az a vakság, amellyel ezt az önkényeskedõ embert szolgálták a hívei. A személyi kultusz érthetetlen függőséget és kiszolgáltatottságot teremtett a közösségben. A regény ebben nem túloz. Egy beszélgetés alkalmával korábban említett lelkészkollégám nyersen gúnyolódott a megtérteken és az evangélizáció ébresztő szolgálatán. Megkérdeztem tőle: ha ennyire kétségbe vonja a megtérés lehetőségét, akkor egyáltalán van-e olyan ember, akirõl mégis elmondhatjuk, hogy megtért? Meglepetésemre könnybe lábadt a szeme, fátyolossá vált a hangja: “Igen! Egyvalakit ismerek, aki valóban megtért” - mondta. Szavai szinte elcsuklottak a meghatódottságtól. Meghökkentem. Tudtam, hogy Ágoston Sándorra gondol.”
“A mozgalomhoz tartozó csoportokban állandó téma volt a bűn ostorozása. Ha valakire a legkisebb árnyék is vetült, nyilvános vegzálásnak volt kitéve. Meglepõ módon ezek a tökéletességre törekvõ emberek ilyenkor a lehető legdurvább, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették a ‘vádlottakat’. ”
Forrás: https://zope.lutheran.hu/ujsagok/evelet/archivum/2004/40/055
“Az embernél a férfi-rész az Istennek képe és dicsősége, az asszony a férfi dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért (I.Kor.11,7-9.). A férfiúnak kell odatapadva lennie minden erők forrásához, Istenhez, és magán keresztül áramolni engedni azt a csodálatos erőt, Istennek erejét, aki a Krisztus (I.Kor.1,24.), ami a két felet egy egésszé teheti, és neki kell látszólag hordozni a másik félnek a terhét, mert valójában nem ő hordozza, hanem az a titokzatos erő, ő maga erre képtelen. Ez a titokzatos erő: az Isten szeretete is, melynek neve ebben — a két felet eggyé tevő — vonatkozásban: SZERELEM. “
Forrás: Ágoston Sándor: Állj! Ki vagy?
Miért éppen Ágoston Sándor tervezte a Salgó-menedékházet (és még több salgótarjáni épületet)?
A Tanácsköztársaság után a felfüggesztett autonómiájú Újpest képviselőtestületi jog- és hatásköreit egy személyben a kormány által kinevezett Semsey Aladár gyakorolta. Megbízatása elején kinevezte a város élére helyettesítő polgármesterként dr. Förster Kálmánt, Poprád korábbi polgármesterét.
A két vezető között azonban elmérgesedett a viszony, Semsey Újpest polgármesteri szerepére vágyott és feltétélezte, hogy Dr. Förster Kálmán majd ellene indul a választáson, hogy ő szerezze meg ezt a posztot (Försternek nem voltak ilyen ambíciói egyébként, hőn szeretett Poprádjához kívánt visszatérni, ez lebegett a szeme előtt.)
Förster ebben az időben olyan mértékben csalódott és megkeseredett, hogy elhatározta, szakít az államigazgatással és visszavonul. Ezután kapta a salgótarjáni megbízatást.
Dr. Förster Kálmán evangélikus gyülekezet tagja volt. Minden bizonnyal újpesti működése idején is aktívan gyakorolta vallását. Rangjánál fogva megismerkedett számos olyan személyiséggel, akik az egyházban jelentős szerepet játszottak. Ágoston László ekkor már építészként is ismert volt. Szinte bizonyos, hogy kapcsolatuk dr. Förster Kálmán újpesti megbízatása idején kezdődött. Förster nem tesz erről említést emlékirataiban.
Nos, ennyit szedtem össze, szerintem érdekes és izgalmas élettörténetek, sorsok, találkozások bontakoztak ki a Dornyay kapcsán (és még Dornyay Bélát nem is említettük). Ez nem egy történészi munka, csak felvillantása annak, hogy minden apró részlet rejt még számtalan érdekességet városunkkal kapcsolatban.
Abban talán megegyezhetünk, hogy a menedékház és a zagyvai zsilip is nagyon szép, arányos, tájba illő alkotások.
A menedékház évtizedekig egy ikonikus épület volt a város környékén. Az jár mostanság a fejemben, hogy ez a népszerűség nagyrészt a funkciójának volt köszönhető. Egy közösségi tér, közösségi hely volt, ahol egyszerűen jól érezték magukat az emberek, és sugározta a természetközeliséget.
Felújították ugyan az épületet, és új funkciókat kapott, néha-néha nyitva is van, de azt gondolom, hogy ez a Dornyay már nem a régi Dornyay. Ikonikus szerepe, helyzete nagyon gyorsan kikopóban van, mert nem sikerült azt a szellemiséget feltámasztani, amit képviselt korábban.
